Magyarok Nagyasszonya Plébánia - Pécsszabolcs

A századforduló táján a régi plébániatemplom egyre szűkebbnek bizonyult, egyre kevésbé volt alkalmas a hívek sokaságának befogadására. A régi templom a katolikus községi temető (a faluhoz közelebb eső temető) keresztje környékén állott. Eredete ismeretlen (?) - legalábbis a plébánia levéltárának anyagából eddig nem találtam a keletkezésére vonatkozó anyagot - mivel azonban Szabolcs község története az Árpád-kor kezdetére nyúlik vissza, nem valószínűtlen, hogy a településsel egyidős. 1788-ban bővítették, de a XX. század első éveire így is kicsinek bizonyult. (A régi templom történetére a későbbiekben még visszatérünk.)

1904-ben Mayer György lett itt a plébános, aki a hitközség történetének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Élete fő céljának tekintette, hogy új templomot építsenek. Ennek érdekében igyekezett megnyerni a püspöki uradalom támogatását.

Az uradalom gazdasági vezetője, az őrkanonok azonban elutasította a plébánia kérelmét azzal indokolva azt: hogy a mecsekszabolcsi hívek nem érdemlik meg az új templomot, mert hitükben megfogyatkoztak, "s mint kevésbé templomba járós nép a régi kis templomban is elférnek." Pedig már legalább 25-30 évvel korábban kellett volna az építkezésről gondolkodni és akkor nem fejlődtek volna a körülmények oda, ahova fejlődtek. Nem is szólva arról a körülményről, hogy 30-40 évvel korábban az építkezés is olcsóbb lett volna.

1906-ban gróf Zichy Gyula lett a pécsi püspök, akihez terjedelmes beadványt küldtek az építkezések ügyében. A jólelkű megyéspüspök méltányolva a hitközség kérelmét, elrendelte a templom építését, mégpedig a hívek hozzájárulása nélkül. A plébános kérése magában foglalta azt is, hogy mivel a székesegyház román stílusban épült, a szabolcsi templomot is ily stílusban építsék fel, kereszthajóval, akkora nagyságban, hogy a templomba járó hívek kényelmesen elférjenek benne.

Az első tervet Horváth István székesegyházi uradalmi mérnök készítette. Ezt azonban a Vallás és Közoktatási Minisztériumban nem fogadták el. A püspök ezek után Aigner Sándor budapesti műépítészt bízta meg a templom tervének és költségvetésének elkészítésével. Az építész 1909. január 10.-én Szabolcson járt, hogy a helyszíni viszonyokat tanulmányozza. Még ebben az évben el is készültek a tervek, amelyeket jóváhagyás végett ismét a minisztériumba terjesztettek fel. Ezt a tervet már elfogadták, és így 1910. április 25.-én megkezdődhettek az előmunkálatok.

Pünkösd harmadján egyházhatósági fölhatalmazás folytán az építendő új templom alapkövét megszentelték és a délnyugati sarokban elhelyezték. A szertartást Mayer György plébános végezte. A szertartáson jelen volt a tanulóifjúság és az építőmunkások. A kő egyszerű terméskő volt, amelyben semmiféle okmányt nem helyeztek el, mert az okmányt a zárókőbe fogják elhelyezni. Az alapkő elhelyezésétől kezdve baj és veszedelem nélkül haladtak a munkálatok úgy, hogy az eternittető, a toronysisak, a Rabitzboltozat még a téli hideg beállta előtt elkészült; sőt a templom külső falának vakolása is az ablakok alsó párkányáig haladt. A fagy beálltával 1910. november 27.-én az összes munkálatokat félbeszakították.

A következő években a munkálatok a toronykereszt föltételének ünnepélyes eseményével kezdődtek, 1911. április 2.-án, fekete vasárnap. A toronykeresztet előzőleg a régi templomba vitték, és élő ibolya koszorúkkal felékesítve a délutáni litánia végeztével óriási közönség részvételével körmenettel vitték le az új templomhoz, ahol a megyéspüspök felhatalmazása alapján Mayer György plébános a keresztet az előírt szertartás szerint megáldotta, majd a jelenlévő közönséghez beszédet intézett, hangsúlyozva a szent kereszt jelentőségét. Ezt követőleg 4 fiatalember felvitte a keresztet a torony állványán, ahonnan kötélen húzták fel, s a pécsi Rameisz György féle bádogos cég alkalmazottja feltűzte azt a helyére. Másnap megkezdődött a torony fedése horganyzott bádoggal. Az építkezési munkálatokat húsvét keddjén folytatták. Az építkezés folyamatos munkával 1911. végére fejeződött be. Ezután már csak a belső munkálatok voltak hátra. A belső berendezés késedelmét elsősorban az okozta, hogy a templom tervezője, Aigner Sándor hosszas betegségben szenvedett, és terveit csak 1911. szeptember végére küldhette meg.

A berendezések költségeinek fedezésére a székesegyházi uradalom 40 ezer koronát irányzott elő. A belső berendezések az alábbiakat foglalták magukban: egy főoltár Mária Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, két mellékoltár Jézus szent Szíve és szent József tiszteletére, egy stallum a szentélybe egy nagy karosszékkel, két kisebb ülőszékkel, a templom padjai, két nagy szekrény a sekrestyébe, kettő imazsámoly, 1 db öröklámpa, egy nagy csillár a hajóba, 12 db fali gyertyatartó, egy szószék, egy keresztút, 2 gyóntatószék, egy fali csengettyű, egy 18 változatú orgona, 4 új harang e, a, c, e hangolással. A belső berendezés elkészítésével a megyés püspök a selmecbányai templom berendezési műintézet részvénytársaságot bízta meg. Ennek vezetője Krause József 1912. január 4.-én a helyszínen megjelent azért, hogy a szükséges méreteket felvegye.

1912. május 1.-én szállították a templom új harangjait, összesen négyet, amelyeket az aradi Hőnig Frigyes harangöntő cég készített. A legnagyobb harang 620 kg-os volt és Gyula névre keresztelték, mivel Zichy Gyula megyés püspök intézkedésének köszönhető, hogy az új templom a székesegyházi uradalom költségén fölépült. A harangon a következő felirat olvasható: "S. Julius ora pro Praesula nostro Julio e Comitibus Zichy, ejus munificanti Domus Dei aedificata est 1911." (Szent Gyula, könyörögj a mi elöljárónkért, Zichy Gyuláért, az ő bőkezűségéből az Isten háza megépíttetett 1911.) A 2. számú harang Mayer György szabolcsi plébános védőszentjének - Szent Györgynek - a nevét kapta. Ennek tömege: 261,5 kg. Felirata a következő: "S. Georgius miles Christi defendo rectorem populuque fidelem hujus Ecclesiae 1911." (Szent György, Krisztus katonája, oltalmazza ennek az egyháznak vezetőjét és népét 1911.) A 3. harang a boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltetett; tömege 148 kg. Rajta ez a felirat olvasható: "S. Maria, Magna Domina Hungarorum in cujus honorem ecclesia dedicata est, ora pro nobis 1911." (Szent Mária, Magyarok Nagyasszonya, templomunk névadója könyörögj érettünk 1911.) A 4. harangot, a lélekharangot Szent Józsefnek, a haldokló hívek pártfogójának tiszteletére szentelték. Tömege 80,5 kg. Felirata a következő: "S. Joseph, pater salvatoris, ad te confugiunt fideles pie in Domino morientes 1911." (Szent József, a Megváltó atyja, hozzád folyamodunk kegyesen az Úrban halandók 1911.)

A harangok latin nyelvű feliratait Mayer György plébános készítette. A négy új harangot a Rómában távollévő gróf Zichy Gyula püspök megbízásából Walter Antal általános püspöki helynök szentelte fel a Corpus Christi kápolnában 1911. május 2.-án. A többi felszentelés azonban minden oldalról késedelmesen érkezett meg és már úgy tűnt, hogy a templom csak jelentős késedelemmel lesz szentelhető. Mayer György plébános azonban végigjárta az összes mestert, akik munkát vállaltak.

templom 1912 kicsiA püspök elfogadta a plébános által javasolt felszentelési időpontot: 1912. október 2. vasárnapját - október 13.-át - mivel a templom a Magna Domina Hungarorum tiszteletére lesz nevezve. Véglegesen csak október 12.-én délben fejeződött be minden munkálat. A püspök óhajtására a belső berendezéseket a Selmecbányai templom berendezési részvénytársaság szállította. Az oltárok puhafából készültek, dúsan aranyozva, süttői vörösmárvány asztallal ellátva. Az oltárok és a sekrestyék berendezései 12.650 korona költséget jelentettek. Ezeket a berendezéseket a székesegyházi uradalom finanszírozta. A padokat Jeney József pécsi asztalosmester készítette boszniai vörös borovi fenyőből. Az orgonát Angster József és Fia pécsi orgonaépítő mester gyártotta 18 változatos kivitelben, 10.050 koronáért. Ez utóbbi két tételt is a székesegyházi uradalom fizette.

Az építkezéssel kapcsolatban végezetül álljon itt azoknak a fontosabb személyeknek neve, akik a munkálatokban részt vettek! Az építés vezetője a már említett Horváth István volt. Schvaria Károly építőmester végezte a kivitelezési munkálatokat. Az ács munkákat Végh József végezte. Rajtuk kívül még 12 különféle szakmához tartozó mester vett részt a munkákban, akik közül csupán a két ismertebb nevet említem meg: Zsolnay Vilmos és Vogl János (kőfaragó).

A templom építéséhez összesen 402 hívő 2.017 korona 26 fillérrel járult hozzá.

A templom felszentelésével kapcsolatos eseményekre érkező püspököt 1912. október 12.-én délután díszes küldöttség fogadta a falu határában. A régi templomban litániát tartott a püspök, majd az iskolában az officium martyrumot (a mártírok imáját) mondta el. Másnap, október 13.-án verőfényes szép időben került sor az ünnepélyes szentelésre. Az ünnepélyes szertartás reggel nyolc órakor kezdődött és fényes papi segédlettel ment végbe. Közben óriási néptömeg várakozott a falakon kívül. A szentelés befejezése után a kb. 2000 emberből álló sokadalom a templomba vonult. A felszentelt templom első miséjét a püspök mondta a főoltárnál. A szentmise végén alkalmi beszédben méltatta a templom építésének jelentőségét. A szertartás negyed 1 órakor ért véget. Du. 1 órakor ünnepi ebéd volt a plébánosnál, amelyen 38 fő vett részt. Jelen volt a püspök és kísérete, valamint a község elöljárósága (köztük a nagyapám, Fenár Ferenc községi bíró is).

Délután 4 órakor olvasó ájtatossággal fejeződött be az emlékezetes nap. A litánia után a megyéspüspök papjai kíséretében rövid sétát tett.

Október 14.-én reggel nyolc órakor kezdődött az istentisztelet az új templomban. Ekkor került sor a bérmálásra is. Mivel 10 éve nem volt bérmálás a faluban, így összesen 879 bérmálkozó gyűlt össze. Olyan rendkívül szép idő volt, hogy a szertartást a szabadban fejezték be.

Mivel a templom szentelése a templomi búcsú napján volt, a püspök úgy rendelkezett, hogy a szentelés évfordulója más napon legyen: nevezetesen október 3. vasárnapján.

1912. december 1.-én vették át az új toronyórát, 1700 koronáért. Az 1913. évi nagyhét folyamán Mayer György plébános a harangozó segítségével a templom udvarán hársfákat, fenyőfákat és cserjéket ültetett. Ezek közül a hársfák ma is zöldellnek.

Alighogy a templom kívül-belül elkészült, alighogy felszentelték, a háború következtében máris veszteségek érték. 1916. december 13.-án délután 1-2 óra között meghúzták az összes harangot. Erre sok nép jött össze kíváncsian várva a harangok ledobását. Aznap este ledobták a déli toronyablakon a 80,5 kg-os és a 148 kg-os harangot, majd másnap délelőtt leeresztették a legnagyobb harangot, a 620 kg tömegűt. Így csak egy maradt, a 261 kg-os Szent György harang, minden imára, istentiszteletre, temetésre, vagy kiharangozásra. Egyedül maradt, némán siratva társait és a toronyóra is nagy harang hiányában csak negyedet üthetett.

A harangokat 1917. február 17.-én elszállították és kilónként 4 koronát, vagyis összesen 3.394 koronát fizettek értük.

Az eseményről Mayer György plébános így írt feljegyzéseiben: "Ezzel szépen csengő harangjaink szintén bevonultak, hogy változott alakban, mint ágyúk védjék drága hazánkat. Ha már ekkora áldozatot adtunk a harangok leszerelésével, vajha a jó Isten engedné, hogy hatalmas szavukkal az ellenséget elnémítanák és végre egész Európában csendet és békét teremtenének!"

Az orgona sípjai közül is sokat leszereltek hadi célokra. Ezeket utólag kellett pótolni, amit az Angster-cég végzett el. A háborús idők pusztításait némiképpen ellensúlyozták, hogy a ruhatár valamelyet gyarapodott. Név szerint is fennmaradt két oltárterítő készítőjének a neve: Feld Károlyné és Fenár Katalin.

Az új templom felépítése után a hitközség erejét messze meghaladta volna, hogy egyidejűleg két templomot is fenntartson. Ezért Mayer plébános azt javasolta még a szenteléskor a püspöknek, hogy a régi templom tornyát, hajóját és sekrestyéjét bontsák le, míg a megmaradt szentélyt alakítsák át temetőkápolnává. Így a székesegyházi uradalomnak sem jelent dupla kiadást a két templom tartása. A püspök ezt az előterjesztést elfogadta 1913. január 28.-án és a következő leirattal intézkedett: "...a régi mecsekszabolcsi templom szentélyét a torony, a hajó, valamint a sekrestye lebontása után kápolna céljaira fönntartom. Minthogy a lebontási költségek csak 1914. évi költségelőirányzattal vehetők föl, a lebontás csak a jövő évi január 15.-é után eszközölhető, amikor a régi szentély új homlokfallal és ajtóval láttatik el..." Ezt a szentélyt még 1784-ben az első plébános, Vass építtette a régebbi templomhoz. Szőnyi Ottó, aki korának kiváló műemléki szakértője, építészettörténésze volt, megvizsgálta az épületet, s mint műemléknek a megtartását javasolta. A püspök elfogadta a szakértői javaslatot, sőt a székesegyházi uradalom terhére 67 ezer koronás költségvetést is elfogadott a kivitelezéssel kapcsolatban, de ugyanakkor kijelentette, hogy a restaurált temetőkápolna fenntartását a hitközségnek kell vállalnia. A plébános alapként 10 ezer koronát javasolt erre a célra. Ezt az elképzelést az iskolaszék is elfogadta. A temetőkápolna elkészítése azonban nem valósult meg. Miután a régi templom sorsa így eldőlt, a darázsi plébánosnak a kérésére a templomi berendezéseket a Darázson 1902-ben épült kápolna részére átengedte a püspöki uradalom vezetője.

Az alábbi berendezéseket adták át: a sekrestye öltözőszekrényét dobogóval, a Mária oltárát (lourdesi szoborral), 14 tölgyfa padot, egy orgonát, három harangot és több apró egyházi szerelvényt. Ezeket 1913. évi október 9.-én szállították Darázsra vonattal. A szobrok egy részét a pécsi kőtárba vitték. A régi templom még föllelhető anyagairól fényképfelvételeket kívánunk készíteni és azokat templomunkban fogjuk elhelyezni.

Az adatokat a "HISTORIA PAROCHIAE SZABOLTSEIENSIS" alapján összeállította:
Békés Lajos.

Mecsekszabolcson, 1983. böjtelő hava 14.



A templom belseje



Ezek után ismertetem a templom belső elrendezését. A templomnak három bejárata van. A keleti, a déli főbejárat és a nyugati. A nyugati bejárat használaton kívüli. A kórusra a bejárat a déli főbejárattól keletre található. Lépcső vezet a kórusra. A sekrestye bejárata északon van. A déli főbejáratnál a kórus alatt egy üvegfallal elkülönített belépő készült.

Belépve a templomba, bal oldalt a Lourdesi barlang a Szűzanyával és Bernadettel látható. Tovább menve jobbra kis Szent Teréz, balra Szent Borbála szobra. A bal oldali mellékoltáron Szent József szobra, a jobb oldalán Szent Margit, bal oldalán Szent Erzsébet szoborral.

A jobb oldali mellékoltár a Jézus Szíve oltára, jobb oldalon Szent Alajos, baloldalon Szent Margit. A jobb és baloldali mellékoltárnál egy-egy gyóntatószék található. Tovább haladva baloldalon a szószék a négy evangélistával: Lukács, Máté, Márk, János.

Szemben a szembemiséző oltárt láthatjuk tartozékával. Balra van a bejárat a szertárba. Jobbra a sekrestye kijárat, mellette a keresztelő kút található. A főbejárattal szemben a szentélyben áll a főoltár Szűz Máriával középen, karján a kis Jézussal. Tőle balra Szent István, az apostoli kettős kereszttel, jobbra Szent László bárddal a kezében.

A mennyezeten Mária Jézussal a karján, a zsámoly tetején ül. Tőle jobbra és balra két angyal, Szent Borbála a toronnyal, mellette három bányásszal látható. Bal oldalon földműves család és a Szent Jobb van ábrázolva. Felül a Szentlélek, a boltozaton pedig a következő felirat olvasható: Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! A freskót Gebauer Ernő festette.

A sok szép szobor, alkotás között kiemelkedik Szent Antal szobra. A buzgó hívek minden kedden égő gyertya mellett előtte ájtatoskodnak segítséget kérve a nap nehéz gondjaihoz.

A keresztúti állomások fém plakettjei láthatók a templom belső falain.

A keleti bejáratnál belépő található, ahol egy missziós kereszt áll. A két mellékoltárnál 6-6 padsor, a főhajóban 4 tömbben 28 padsor. Mindösszesen kb. 260 fő részére van ülési lehetőség.

A kórus alatt a volt tanítók padja van 6 személy részére. Két pad a koldusok padja, a bejárattól jobbra állt.

A templom kertjében található egy obeliszk, amelyen az első világháború hősi halottainak és a második világháború áldozatainak névsora olvasható. A szobor tetején földgömbön egy kelet felé néző sast láthatunk szárnyait kitárva. Nyugatra néző tövissel koszorúzott Krisztusfej található, alatta a következő felirat olvasható: "Töröld le könyűt S nézzed őt szintén tövissel vérzőt."

Emlékezzünk a második világháború áldozataira; negyven év némasága után ma emlékezünk az áldozatokra, akik idegen földben pihennek. 38 áldozat nevét örökíti meg a márványtábla. Mintha a fekete betűk is gyászolnának. 38 áldozat, 38 szál gyertya, a megbékélés, a békesség és a szeretet lángja.

Emlékeznek és gyászolják, kegyeletüket róják le özvegyek, árvák, unokák, testvérek, rokonok és mindazok, akik együtt éreznek velük. Szomorú, hogy többen meg sem ismerhették gyermekeiket, unokáikat!

A szeretet a síron túl is összeköt. A porszem is, a hulló falevél is a nappal áll összeköttetésben, miért csodálkozzam hát azon, hogy én is összeköttetésben állok a szeretet hatalma által a legtávolabbi lelkekkel is?

Érezzük át mélyen a kapcsolatot, ne hűtsük le szeretetünket azzal a kétkedő, hideg gondolattal, hogy hiszen meghaltak, elmentek tőlünk. Itt vannak velünk. Elmentek, de lelkükbe beleszőve magukkal vitték képünket, ha találkozunk velük most és gyászfátylunkat szétlebbentők, csak úgy néznének reánk, mint régen, csak úgy ejtenék ki nevünket, mint ahogy régóta fülünkbe cseng még hanglejtésük. Ne mondjuk, hogy már csak úgy vannak itt e világon, mint a haloványodó emlékezet és semmit sem számítanak!

"Adj nekik, idegen föld, lágy pihenőt!"

Békés Lajos


Azóta a templomkertben elkészült Szent Borbála, a bányászok védőszentjének emlékműve, valamint a templom keleti bejáratánál álló kereszt.