A szentmise olvasmányai "B" liturgikus évben
OLVASMÁNY ApCsel 10, 34a. 37-43
Péter a megtért pogányok előtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Az apostolokat az ószövetségi jövendöléseken és az üres síron kívül a megjelenések győzték meg a természetfölötti eseményről. Jézus élő valóságában mutatkozott meg előttük (vele együtt ettek!), de azt is igazolta, hogy már megdicsőült, az Atyánál van és hatalommal rendelkezik. Őt mint embert az Atya ereje támasztotta fel, s hatalmat adott neki, hogy ő legyen majd az élők és holtak bírája.
Hosszabb forma:
1. OLVASMÁNY Mózes első könyvéből Ter 1, 1–2, 2
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott
OLVASMÁNY Iz 52, 13 – 53, 12
A Jahve szolgájáról szóló négy ének bejelentéseket tesz Istennek arról a titokzatos küldöttéről, aki a nép és az emberiség bűneit hordozza, akit megvetnek, akit a fájdalmak emberének lehet nevezni. Olyan lesz, mint ha Isten verte volna meg, pedig csak bűneinkért vállalta a büntetést Isten kedvét találta a szolga engedelmességében, elfogadta engesztelő áldozatát, ezért szenvedésének meglesz a gyümölcse. Az apostoli Egyház ennek a jövendölésnek a fényében értelmezte Jézus szenvedését
OLVASMÁNY Kiv 12, 1 – 8. 11 – 14
A húsvéti bárány feláldozása Jézus áldozatának előképe. Ahogy annak vére Egyiptomban távol tartotta a csapást a választott néptől, úgy hozott Jézus vére szabadulást a bűntől. Az ószövetségi áldozat évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt, hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg.
OLVASMÁNY Iz 61, 1 – 3a. 6a. 8b – 9
Már a próféták is tudatában voltak annak, hogy küldetésüket Isten lelke irányítja, ezért tudták a földi életet kapcsolatba hozni Istennel: az ő vigasztalását és figyelmeztetését közvetítették. Kinyilvánították azt is, hogy Isten megjutalmazza a hűséget és az engedelmességet. Összefoglalótag azt mondhatjuk, hogy a próféták Isten lelkének segítségével rányomták a szentség jellegét népük életére. Ebben előképei Krisztusnak, aki az egész emberiség életét megszentelte.
OLVASMÁNY Iz 50, 4-7
A próféta ,,Jahve szolgájáról'' beszél, a Messiás előképéről, akinek Isten fület adott, hogy hallja meg szavát, és nyelvet, hogy a hitet hirdesse. Amikor ellenfelei ellene támadnak, szelíd marad, mert bízik Isten erejében és segítségében. Viselkedése engesztelés.
EVANGÉLIUM Mk 11, 1-10
Az ünnepélyes bevonulásról mind a négy evangélista megemlékezik. Márk szerényen felsorolja az eseményeket. Máté ünnepélyesebb, ő már kitér a jövendölések teljesedésére. Jézus úgy jön, mint a béke királya, nem mint politikai szabadító. (Zak 9, 9.) Ô Dávid Fia, aki az Úr nevében jön, tehát Isten országának kegyelmeit hozza. A tömeg lelkesedésében már benne van az Egyház hódolatának kifejezése is.
OLVASMÁNY Iz 7, 10-14; 8, 10
Isten a hitetlen királynak a próféta által a remény jelét kínálja fel, amikor a várost és a népet az ellenség fenyegeti. Az üdvtörténeti előkép betű szerinti tartalma az, hogy a Dávid házából való királyi családban gyermek születik, s ezzel Isten biztosítja a jövőt s kimutatja hűségét a Dávidnak adott ígérethez. Később Isten a Messiást is az emberek hitetlensége ellenére küldi el. Születése csodálatos lesz, s megvalósul benne az Emmanuel-gondolata velünk az Isten. Jelenléte marad a legnagyobb vigasztalás.
OLVASMÁNY Jer 31, 31-34
Az ószövetségi törvény is kinyilatkoztatás volt. De a nép története megmutatta, hogy a törvény önmagában nem elég az ember átalakításához. A kőtáblára írt törvény csak az utat mutatta, de nem adott belső segítséget. Isten azonban megígérte, hogy új szövetséget köt az emberrel, új népet szerez magának. A szívükbe írja a törvényt, s belülről kapják az indíttatást az engedelmességre. Krisztus kegyelme és a Szentlélek ereje valóban erre segít.
OLVASMÁNY 2 Krón 36, 14-16. 19-23
A szerző visszatekint népe történetére a babiloni fogság után. Isten a szövetséghez híven mindig figyelmeztette népét a próféták által, de a vezetők nem hallgattak rá. Ezért jogos volt a büntetés, a templom és a város pusztulása meg a fogság. De Isten büntetése az irgalom jele is, mert felhív a bűnbánatra. Isten tehát az ember javát akarja, nem a büntetést.