A szentmise olvasmányai "B" liturgikus évben
OLVASMÁNY Szám 6, 22–27
Az évek fordulóján jó tudni, hogy Isten áldással fordul az ember felé. Áldását adta az ősszülőkre, Ábrahámban áldást ígért minden népnek. Krisztus is megáldotta tanítványait mennybemenetele előtt az ó és -újszövetségi istentisztelet is áldással végződik, hogy Isten szándékát ébren tartsa bennünk.
OLVASMÁNY Sir 3, 3-7. 14-17a
Az ószövetségi bölcsességi irodalomnak megvolt a sajátos szemléleti módja. A kiindulás az, hogy a világ felett abszolút módon érvényesül Isten uralma. Annak elismerése adja meg a rendet, a békességet, az összhangot. De már felcsillan az a gondolat is, hogy a szeretet gyakorlása következményeiben áttöri a család kereteit, mert benne van Isten szolgálata is, s így ő jutalmazza meg a család összetartását és áldozatos lelkületét.
OLVASMÁNY Sir 24, 1-4; 12-16
Az ószövetségi szent író úgy látja, hogy Isten a törvényben a bölcsesség adományát adta népének, s az nem más, mint az ő örök bölcsességének megnyilatkozása. Az újszövetségi kinyilatkoztatás azonban már ebben a bölcsességben a Fiúnak, az Igének az előképét látta. Ô is közöttünk vett lakást és Istennek tetsző életre oktat bennünket.
SZENTLECKE ApCsel 6, 8-10; 7, 54–59
Istvánt és a többi diakónust azok közül a zsidók közül választották ki, akik a szétszórtságból visszaköltöztek Jeruzsálembe, és inkább görögül beszéltek, mint arámul. Ezért voltak külön zsinagógáik is. Ők bizonyára a mózesi törvényt is nagyvonalúbban kezelték, s fogékonyabbak voltak Krisztus egyetemes tanítására. István ilyen értelemben hirdeti az evangéliumot, s ezzel vonja magára a gyűlöletet. A főtanács előtt azzal védekezik, hogy az evangélium a prófétai jövendölések teljesedése. Halálában viszont teljesen utánozza Krisztust, és megbocsát ellenségeinek.
OLVASMÁNY Iz 52, 7-10
A fogságban levő nép számára a béke és az öröm szózata az volt, hogy királya marad népének Isten, gondoskodik róla, vigasztalója lesz. De a próféta egyúttal távolabbra is tekint. a föld minden népe meglátja, hogy Istentől közeledik az üdvösség. Isten úgy uralkodik, hogy magához emeli az embert, aki hittel elfogadja őt.
OLVASMÁNY Iz 62, 11-12
Az üzenet Sion leányának, vagyis Jeruzsálem lakóinak szól: a fogság megszűnik, Isten felkarolja újra népét. De a babiloni fogságból való szabadulás egy végleges nagy esemény előképe. Az ilyen kifejezések, hogy "szent népnek"; "az Úr megváltottjainak" hívják őket, mutatják, hogy a próféta egy másik, lelki szabadulásra gondol.
OLVASMÁNY Iz 9, 1-6
A próféta jelképekben jövendöl a Messiásról. Három képet használ: a sötétben levőknek világosságot hoz, örömre hangol, mint jó aratáskor, és megszabadít a szolgaságtól, mert leveszi a terhet és eltöri a felügyelők botját. Azért teheti meg, mert a vállán hatalom van, isteni erőt hordoz, s ő a béke fejedelme. Krisztus valóban meghozta a hit világosságát, a szeretet örömét és kiszabadított a bűn szolgaságából.
OLVASMÁNY Iz 62, 1-5
A próféta arra tanít, hogy Isten adományait meg kell látni és tudni kell neki örülni. A történeti eseményeket, a fogságból való hazatérést és a békés élet felvirágzását már olyan szellemi távlatban írja le, hogy felismerjük benne a messiási ország kegyelmi kiáradásának előképét. Isten valóban új nevet adott, hiszen gyermekeinek hív, és nem vagyunk elhagyottak, mert Jézus Krisztusban Isten hozzá kötötte magát életünkhöz, Egyházával pedig létrehozta a jegyesi kapcsolatot A kegyelem kiáradásán érzett öröm mindig lendületet ad életünknek.
OLVASMÁNY 2 Sám 7, 1-5. 8b-12. 14a. 16
A szövetség ládája Mózes kora óta Isten jelenlétének jelképe volt és sátorban őrizték a pusztai vándorlás után is. Dávid templomot akar építeni számára. Ezzel kapcsolatban kapja a jövendölést a Messiásról, aki az ő családjából származik. Elküldése befejezése lesz azoknak a jótéteményeknek, amelyeket népével szemben Isten gyakorolt. Isten elővételezi irgalmát és nem Dávid érdemeit jutalmazza.
OLVASMÁNY Iz 61, 1-2a. 10-11
Az Isten Lelke az Ószövetségben az ő teremtő és éltető erejét jelentette. A próféta tudja, hogy ezt a Lelket kapta küldetéséhez. Feladata az, hogy tanúskodjék Isten irgalmasságáról, hogy hirdesse az örömhírt az elhagyatottaknak, hogy gyógyítsa a megtört szívűeket Küldetését megtiszteltetésnek veszi és örömmel teljesíti. Ebben előképe a Messiásnak, aki majd egészen birtokolja a Szentlelket és meghozza a szabadulást a bűntől.