A szentmise olvasmányai "B" liturgikus évben
OLVASMÁNY Ter 3, 9-15. 20
A bűnbeesésről szóló kinyilatkoztatás elénk tárja azt az igazságot, hogy Isten az embert természetfeletti segítséggel indította útjára, de egyúttal engedelmességet is követelt tőle, mint erkölcsi lénytől. Az ember függetleníteni akarta magát, s bűnös tettével kizárta magát a kegyelmi rendből. Ez az elveszett paradicsom. Isten azonban nem vonta meg gondviselését. Ígéretet tett, hogy az asszony ivadéka győz a gonoszság felett. Éva előképe annak az asszonynak, aki Fiával együtt győzni fog. Ebből olvasta ki az Egyház Mária kiváltságát.
OLVASMÁNY Iz 40, 1-5. 9-11
A babiloni fogságban a próféta azt a feladatot kapja, hogy vigasztalja népét, mert Isten velük van és kiengesztelődik. Bűneik miatt el kell viselniök a büntetést, de azért Isten hűséges marad a szövetséghez. A próféta előre látja, hogy Isten visszavezeti népét hazájába a pusztaságon keresztül, ezért kiált, hogy az utakat tegyék simává. Isten mind a büntetéssel, mind az irgalommal kimutatja hatalmát, s egyúttal az az embert is alakítja.
OLVASMÁNY Iz 63, 16b-17. 19b; 64, 1. 2b. 3-8
A próféta a nép nevében imádkozik, amikor már a fogságból visszatértek, Jeruzsálembe, de megoldhatatlannak látszó nehézségek előtt álltak. Bűnbánattal gondol arra, hogy a csapást vétkeik miatt küldte rájuk Isten. Olyanok lettek, mintai elszáradt lomb, amelyen nem látszik a jövő ígérete. Egyedül a mindenható Isten segíthet rajtuk, akit a próféta atyának szólít, s aki elég irgalmas ahhoz, hogy megbocsásson.
OLVASMÁNY Dán 7, 13–14
A Messiás hatalmát az Ószövetség többféleképpen jelezte előre. Izajás arról beszélt, hogy az e jövendő Messiás Isten lelkének te fességét birtokolja és az irgalom tetteit hajtja végre. Az olvasmány arról szól, hogy ő kap hatalmat az ítéletre. A próféta Ember, fiának nevezi, tehát valóságos ember is, de ugyanakkor az égfelhőiben jön, ami isteni kiváltság. Uralma ezért terjed ki minden népre és tart örökké.
OLVASMÁNY Dán 12, 1-3
Ószövetség késői könyveiben már jelentkezik a feltámadás és a túlvilági igazságszolgáltatás hite. A próféta ezt úgy tanítja, mint amit a kinyilatkoztatásból kapott. A feltámadással együtt jár az ítélet, amely véglegesen elválasztja az igazakat és a bűnösöket. Különleges jutalom vár azokra, akik másokat az igazság megismerésére tanítottak.
OLVASMÁNY 1 Kir 17, 10-16
Aki kész az utolsó falatot is megosztani mással, abban többnyire nagy a hit és az Isten iránti bizalom. Ez az ószövetségi szegény özvegy hasonlít ahhoz, akit Jézus lát a templom kincstáránál, és megállapítja róla, hogy két fillérjével többet adott, mint a gazdagok nagy adományukkal. Isten azt nézi, hogy most mi telik tőlünk és mennyi bennünk a készség. Az ilyen szeretet megkapja a jutalmát: Istent nem lehet nagylelkűségben, felülmúlni.
OLVASMÁNY MTörv 6, 2-6
Az Ószövetség régebbi könyvei még úgy beszélnek, hogy Isten az ember hűségét földi javakkal, az ígéret földjének hosszú birtoklásával jutalmazza. A földi jutalom, főleg a hosszú élet, előképe az örök életnek, ahol magasabb értékeket kapunk érdemeink jutalmául. Az ígéret hozzátartozik a remény felébresztéséhez. Az ember csak úgy vállal áldozatot, ha jár érte valami. A legfontosabb kötelesség Isten szeretete, ami azt jelenti, hogy semmit nem helyezünk elé az ő akaratának, s ő maga lesz a jutalmunk.
OLVASMÁNY Jel 7, 2-4. 9-14
A Jelenések könyve az 1. század végén keletkezett és képekben utal arra, hogy az Egyháznak valódi történeti élete lesz. Meg kell küzdenie mindenféle bajjal, a gonoszság hatalmával, de az mind Isten tudtával történik. A választottakra először alkalmazza a 144 ezernyi sokaságot, a 12 ószövetségi törzs 12 ezerszeresét, azután pedig megszámlálhatatlan sokaságról beszél. Isten végtelenül irgalmas, azért dicsőítés illeti őt és a Bárányt.
OLVASMÁNY Jer 31, 7-9
Jeremiás átélte Jeruzsálem pusztulását és a nép fogságba hurcolását. Hirdette azt is, hogy a csapás Isten büntetése bűneik miatt. De azt a feladatot is megkapta, hogy megcsillogtassa a reményt és vigasztagion. Isten megelégeli a szenvedést és a fogságból hazavezeti őket. Úgy bánik népével, mint atya; megfenyíti, de azért, hogy megtérjen és új életet kezdjen.
OLVASMÁNY Iz 53, 10-11
A részlet a "Jahve szolgája" énekből való. Előképekben beszél a jövendő Megváltóról, aki áldozatul adja magát, s akit a szenvedés kiforgat ugyan emberi szépségéből, de győzni fog, mert Isten terve általa valósul meg. Áldozatának legnagyobb hatása az lesz, hogy sokakat megigazulttá tesz, mert a mi bűneinket és terheinket hordozta.