A szentmise olvasmányai "B" liturgikus évben
OLVASMÁNY Józs 24, 1-2a. 15-17. 1b
Az ígéret földjének elfoglalása után Józsue szükségét érzi annak, hogy a Sinai-szövetséget megújítsa. Az emberek hamar elfelejtik a régi jótéteményeket, amelyekkel Isten kihozta őket Egyiptomból. Új hazájukban különben is találkoztak új vallásokkal, bálványimádással, tehát a kísértés még nagyobb volt. A hit alapjainak felidézése szükséges az állhatatossághoz.
OLVASMÁNY Péld 4, 10-15. 18-27
A bölcsességi irodalom kedvelt témája volt az egyenes út, az igazság útja, amely az élethez vezet. Aki ezen az úton jár, megtalálja Isten gondviselését és nem botlik meg. Úgy érzi magát, mint aki hajnalban indult el és maga előtt látja a nappal közeledését. A gonoszok útja ellenben a sötétségbe vezet.
OLVASMÁNY Péld 9, 1-6
Az igazi bölcsesség Isten adománya, s úgy jelenik meg, mint ami az embernek igazibb életet biztosít. Innen van a ház és a lakoma képe. A bölcsesség olyan érték, amely magát ajánlja, csak megfelelő érzék kell hozzá. Aki magáévá teszi, az elfordul a balgaságtól és az élet útját választja. Ez a bölcsességről szóló tanítás elvezet minket Krisztus jobb megértéséhez.
OLVASMÁNY Jel 11, 19a; 12, 1-6a. 10
Az apostol látomásában összefonódik Máriának és az Egyháznak a képe. Az égen megjelenő jel, az asszony: a Messiás gyermek anyja, de egyúttal Isten népének is a megszemélyesítője. A tizenkét csillag a választott nép tizenkét törzsére és a tizenkét apostolra emlékeztet. A szülés fájdalmai jelképezik az Egyház küzdelmeit a földi történelemben. Gyermekeit a gonoszság hatalma mindig veszélyezteti, de Isten gondviselése őrködik üdvösségük felett. Főleg azáltal, hogy Mária Fia vasvesszővel, azaz teljes hatalommal kormányoz.
OLVASMÁNY 1 Krón 15, 3-4. 15-16; 16, 1-2
A szövetség ládája Mózes korából származott. A szent sátorban őrizték és benne volt a törvény két kőtáblája. Úgy szerepelt, mint Isten jelenlétének jelképe s az istentisztelet középpontja, azért viteti Dávid nagy ünnepséggel Jeruzsálembe. Majd Salamon a templomban helyezi el. Amikor a babiloniak lerombolták a templomot, a láda is elveszett. Attól kezdve Isten jelenlétét a templom és Jeruzsálem jelképezte. Az Újszövetségben Isten jelenlétének különös eszköze lett Mária, hiszen rajta keresztül történt a megtestesülés. Mária minden kiváltsága abból fakad, hogy ő az emberré lett Isten anyja.
OLVASMÁNY 1 Kir 19, 4-8
Illés próféta a pusztába menekül a hitetlen király haragja elől. De Isten megmutatja, hogy ott is vele van. Segíti, hogy eljusson az "Isten hegyéhez", ahol Izrael a kinyilatkoztatást kapta, s ahol meggyőződhettek Isten nagy tetteiről. Aki belefárad a küzdelembe, annak vissza kell mennie a hit forrásához, ahol megtanulhatja, hogy Isten erőt tud adni a küldetés teljesítéséhez.
(Ha ez az ünnep nem esik vasárnapra, akkor az evangélium előtt csak az egyiket olvassuk az alábbi két olvasmány közül.)
OLVASMÁNY Dán 7, 9-10. 13-14
Az ószövetségi jövendölések az e jövendő Messiást képekben mutatják be. Dániel jövendölése kiemelkedő helyet foglal el, mert Jézus maga is többször utalt rá, és innen vette az "Emberfia" nevet. Dániel idejében a keleti nagy birodalmak váltogatták egymást. Ezzel szemben a próféta rámutat annak az örök hatalmára, aki az "Idők Öregjétől"; vagyis az Örökkévalótól kapja a megbízatást az uralomra és az ítéletre.
OLVASMÁNY Kiv 16, 2-4. 12-15
A pusztai vándorlás üdvtörténeti szempontból előképe az Egyház és az emberiség vándorlásának az örök haza felé. Jelen van benne Isten szava és ereje, de jelen van az ember örök engedetlensége és földies vágya is. Isten kimutatja türelmét és irgalmát, s így akarja az embert hitre és szeretetre elvezetni. A hívő ember meglátja, hogy Isten a természet javain keresztül is megmutatja gondviselését.
OLVASMÁNY 2 Kir 4, 42-44
Isten a prófétákon keresztül nemcsak tanítást adott, hanem azt is jelezte, hogy gondviselése kíséri a népet. A csoda a próféták igazolása mellett ezt a célt is szolgálta. Elizeus idejében néha úgy látszott, mintha Isten megismételné az Egyiptomból való kivonulás nagy tetteit. A kenyér megszaporítása emlékeztet a pusztai mannára. Az Istenbe vetett bizalmat tehát nem szabad feladni.
OLVASMÁNY Jer 23, 1-6
Az ószövetségi vallásban még nem volt állandó tanítóhivatal, de a próféták esetről esetre ostorozták a visszaéléseket. Jeremiás a nép vezetőit figyelmezteti, hogy visszaélnek hatalmukkal, s így ők felelősek azért, hogy a nyáj szétszóródik, vagyis a népet fogságba hurcolják. Isten azonban újra megmutatja irgalmát a nép maradéka iránt. Összegyűjti őket, és a Messiásban megvalósítja a Dávidnak adott ígéretet.