A szentmise olvasmányai "C" liturgikus évben
OLVASMÁNY 1 Krón 15, 3-4. 15-16; 16, 1-2
A szövetség ládája Mózes korából származott. A szent sátorban őrizték, és benne volt a törvény két kőtáblája. Úgy szerepelt, mint Isten jelenlétének jelképe s az istentisztelet középpontja, azért viteti Dávid nagy ünnepséggel Jeruzsálembe. Majd Salamon a templomban helyezi el. Amikor a babiloniak lerombolták a templomot, a láda is elveszett. Attól kezdve Isten jelenlétét a templom és Jeruzsálem jelképezte. Az Újszövetségben Isten jelenlétének különös eszköze lett Mária, hiszen rajta keresztül történt a megtestesülés. Mária minden kiváltsága abból fakad, hogy ő az emberré lett Isten anyja.
OLVASMÁNY Bölcs 18, 6-9
A kinyilatkoztatással Isten bölcsessége is kiáradt a hívő emberekre. Ennek példája az Egyiptomból való kivonulás. Amíg ellenségüket csapás sújtotta, a hívő nép virrasztott, és várta a kivonulás jelét. A virrasztás és Isten útjának keresése azóta is az igazi bölcsesség jele. A hívő embert nem találja készületlenül a számadás napja.
(Ha ez az ünnep nem esik vasárnapra, akkor az evangélium előtt csak az egyiket olvassuk az alábbi két olvasmány közül.)
OLVASMÁNY Dán 7, 9-10. 13-14
Az ószövetségi jövendölések az eljövendő Messiást képekben mutatják be. Dániel jövendölése kiemelkedő helyet foglal el, mert Jézus maga is többször utalt rá, és innen vette az "Emberfia" nevet Dániel idejében a keleti nagy birodalmak váltogatták egymást. Ezzel szemben a próféta rámutat annak az örök hatalmára, aki az "Idők Öregjétől"; vagyis az Örökkévalótól kapja a megbízatást az uralomra és az ítéletre.
OLVASMÁNY Préd 1, 2; 2, 21-23
Az ószövetségi tanítás csak a kinyilatkoztatás kezdete volt, ezért az élet sok kínzó kérdésére nem adott választ. Érthető, hogy a töprengő ember akkor is megkérdezte: mi az ember, mi az élet célja, mit ér a gazdagság, a hatalom, ha a halál mindent elnyel? A régi kinyilatkoztatás csak általános reményt adott: az élő Istennél van a megoldás, benne kell bízni. Teljes eligazítást csak Krisztus tanítása és feltámadása hozott.
OLVASMÁNY Ter 18, 20-32
Isten az Ószövetségben elsősorban magáról adott kinyilatkoztatást. Azt is megmutatta, hogy kicsoda ő az ember számára. Ábrahám tudja, hogy Isten úr és bíró az egész föld felett, aki nemcsak hatalmas, hanem igazságos is, és aki az igazat nem úgy kezeli, mint a bűnöst. Továbbá azt is tudja, hogy a hívő ember bizalommal fordulhat Istenhez nemcsak a maga ügyében, hanem a másokéban is. A közbenjárásnak megvan a gyümölcse. Isten az igazak kedvéért megkegyelmez a bűnösöknek is.
OLVASMÁNY Ter 18, 1-10a
Az ószövetségi szövegek legtöbbször csak azt említik, hogy Isten vagy Isten angyala megjelent, de a részleteket nem tisztázzák. Itt bő leírást kapunk, ami kétségtelenül azt jelzi, hogy Ábrahám Isten választottja és barátja, s hogy az ő ivadékainak elszaporodása benne van Isten üdvrendi tervében. A leírásból az tűnik ki, hogy Ábrahám a keleti szokásnak megfelelően megvendégeli az áthaladó idegent, s csak utána jön rá, hogy természetfeletti jelenséggel találkozott.
OLVASMÁNY MTörv 30, 10-14
Isten mint Teremtő is megkövetelhette az engedelmességet, de méginkább megtette a szövetség alapján. Ő maga hűséges a szövetségben adott ígéretekhez, s ugyanazt kívánja népétől is. A teljes lélekből fakadó engedelmesség azt jelenti, hogy az Istennel fennálló kapcsolatnak semmit ne helyezzenek elébe. Ezt a követelményt mindig szem előtt kell tartani.
OLVASMÁNY Iz 66, 10-14c
A babiloni fogságból hazatért nép élete szegényes volt és tele félelemmel. Az újjáépítés lassan haladt, és a belső vallási megújulás is nehezen ment. A próféta azzal vigasztal, hogy az öröm és a béke visszatér a városba, mert Isten nem feledkezett meg róluk, hiszen az apa és az anya szeretetével tekint rájuk. A béke ígérete előképe a messiási országnak.
OLVASMÁNY Szof 3, 14-18
A próféta vigasztalja népét (Sion leányát), hogy Isten a fenyítés után újra visszafogadja őket szeretetébe: közöttük lakik, erősíti őket, bizalmat önt beléjük, és irányítja sorsukat. Istennek ez a jelenléte elérte végleges formáját a Fiú emberré levésében. Az isteni személy elkötelezte magát nekünk és üdvösséget szerzett. Mária őt hordozta és őt adta a világnak. A megtestesülésben az egész emberiség megkapta a biztosítékot, hogy részesei lehetünk istenségének, ahogy ő részese lett emberségünknek. Amennyiben "a hit által Krisztus lakik a szívünkben" (Ef 3, 17), annyiban Mária igazi előképe minden hívőnek. Az ő lelkületével kell Krisztust hordozni és hozzá hasonlóvá válni.
OLVASMÁNY 1 Kir 19, 16b. 19-21
Illés teveszőr köntöse a prófétai küldetés jelképe lett. Ő maga a küldetést hűségesen teljesítette, de sok küzdelem közepette. Elizeus megértette: ha neki kell mestere küldetését folytatnia, arra neki is rá kell tennie az életét. Ezért búcsúzik el és mutat be áldozatot, hogy Isten segítségét kérje. A próféták ebből a szempontból előképei voltak Krisztusnak.