A szentmise olvasmányai "C" liturgikus évben
OLVASMÁNY Ter 15, 5-12. 17-18
Ábrahám történetében előttünk áll az ősi szövetségkötés megpecsételésének a formája. Az áldozati állatokat kettéhasítva lerakták úgy, hogy közöttük át lehetett haladni. Ezzel jelezni akarták, hogy ez történjék velük is, ha nem tartják meg a szerződést. Isten jelképesen válla ja a hűségnek ezt a kinyilvánítását, s így biztosítja Ábrahámot, hogy bízhat benne.
OLVASMÁNY MTörv 26, 4-10
Az ószövetségi vallásban az áldozatbemutatás részben hálaadás volt az Istentől kapott javakért, részben engesztelés a bűnökért. A szentírási szövegek azért emlegetik olyan gyakran ezt az eseményt, hogy azt megőrizzék a külsőségesség veszélyétől és növeljék az emberekben a megfelelő lelkületet. A termés zsengéjének, felajánlása is azt a célt szolgálta, hogy az Isten iránti hála első helyet kapjon.
OLVASMÁNY Iz 6, 1-2a. 3-8
Isten a kinyilatkoztatást emberek közvetítésével adta, de alkalmassá tette őket erre a feladatra. Dicsőségének és hatalmának a látása megerősíti a próféta hitét Attól kapja küldetését, aki előtt az égi hatalmak is hódolnak. A tüzes parázzsal való megérintés annak a jele, hogy Isten hatékonnyá tudja tenni beszédét. A kegyelmi adományok azonban nem kötik meg szabadságát, hanem tökéletesítik, hogy önkéntes odaadással válla ja a küldetést.
OLVASMÁNY Jer 1, 4-5. 17-19
Jeremiás viharos időkben működött. A babiloni hadsereg ostromolta Jeruzsálemet, s neki az Istenbe vetett bizalomra kellett hangolnia a népet. Azért kapja küldetését ilyen meggyőző szavakkal: kiválasztottalak, megszenteltelek, olyanná teszlek, mint a megerősített város, mint a vasoszlop, mint a szilárd fal. Akárhányan vannak ellened, én veled vagyok. Isten tehát keresztül tudja vinni akaratát, és bárkit felhasználhat eszközként.
OLVASMÁNY Mal 3, 1-4
Malakiás próféta olyan időben működött, amikor a papok buzgósága alábbhagyott, és a nép vallásos élete is meglazult. Ezért szólítja fel őket megtérésre, s figyelmeztetésül hivatkozik az ítéletre. Előbb azonban az istentiszteletnek és a papságnak meg kell újulnia. Az Úr útját Isten követe készíti majd elő. Az Újszövetség ebben a küldöttben Keresztelő Jánost látta. Krisztus áldozata pedig meghozta az istentisztelet teljességét.
OLVASMÁNY Neh 8, 2-4a. 5b. 8-10
A sinai szövetségkötésnél Isten kinyilatkoztató szava fogta össze a népet és tette igazi vallási közösséggé. A fogságból való hazatérés után Ezdrás ismét Isten szavával emlékezteti népét a szövetségre és Isten ígéreteire. A hit Isten szavának engedelmes elfogadása. Ez így van az Egyházban is: Isten szavához igazodunk, mert ez a tökéletesség útja.
OLVASMÁNY Iz 62, 1-5
A próféta a fogságból hazatért népet vigasztata azzal, hogy Isten újra sajátjának tekinti őket és ígéretéről nem feledkezik el. De jellemző módon már nem földi javakról beszél, hanem arról, hogy Isten a szeretetét bensőleg, szellemi kapcsolatban fejezi ki: öröme telik bennük, magához emeli őket reményt ad nekik. A vigasztalásnak ez a módja jelzi, hogy az ígéretek kegyelmi síkon valósulnak meg a Messiás országában.
OLVASMÁNY Iz 42, 1-4; 6-7
A próféta a titokzatos alaknak, Jáhve szolgájának képében beszél a Messiásról, akinek küldetése minden néphez szól. Különös erénye az lesz, hogy reményt, bátorítást ad: a megrokkant nádat nem töri le, hanem felegyenesíti. Az apostolok még jobban hittek a győzelemben, mert tudták, hogy Jézus nem szolga, hanem a Fiú, aki az Atya elismerő nyilatkozatával indult el küldetésének teljesítésére.
OLVASMÁNY Iz 60, 1-6
Isten segítségének közeledését a próféta szívesen érzékelteti a világosság és a sötétség ellentétével. A világosságot Isten dicsőségének megjelenése árasztja. Az Ószövetségben ez a dicsőség (kabod) egyenlő Isten erejével, mindenhatóságával, világfelettiségével és irgalmával. A próféta először a fogságból való hazatérésben látja Isten dicsőségének kinyilvánulását, de ez már előképe Isten jövőbeli nagy tettének, amellyel a népeket összegyűjti a Messiás országába. A napkeleti bölcsek látogatása ehhez adja a bevezetést.
OLVASMÁNY Sir 24, 1-4; 12-16
Az ószövetségi szent író úgy látja, hogy Isten a törvényben a bölcsesség adományát adta népének, s az nem más, mint az ő örök bölcsességének megnyilatkozása. Az újszövetségi kinyilatkoztatás azonban már ebben a bölcsességben a Fiúnak, az Igének az előképét látta. Ő is közöttünk vett lakást, és Istennek tetsző életre oktat bennünket.