A szentmise olvasmányai "C" liturgikus évben
OLVASMÁNY ApCsel 12, 1-11
Heródes Agrippa 41-44. években uralkodott Júdea és Szamaria felett, a rómaiak kegyéből. A zsidók rokonszenvét azzal akarta megszerezni, hogy a keresztények ellen fordult. Jakab apostol vértanúságát a szöveg csak megemlíti, de Péter fogságáról úgy beszél, mint az Egyház nagy eseményéről. Az egész közösség imádkozik szabadulásáért, mert személyében valahogy az egész közösség sorsát látják. Szabadulásának leírásában pedig azt akarta érzékeltetni, hogy Isten jelen van Egyházában természetfeletti segítségével, mint ahogy az ószövetségi üdvrendet is irányította. A történet az ima erejére is rámutat.
OLVASMÁNY ApCsel 3, 1-10
Az apostolok első csodája jelzi, hogy Jézus igazolta őket, tehát a tanításuk hitelt érdemel. Péter más alkalommal is "Istentől előre kijelölt tanúknak" mondja az apostolokat (ApCsel 10, 41). Ugyanakkor a csoda Jézus nevének is a megdicsőítése. A jelenetben benne van az Egyház egész programja. Nem földi javakat osztogat, egész gazdagsága a Krisztustól kapott kegyelmi rend, amely az üdvösségre vezet. Ma is Krisztus nevében oldoz fel a bűntől, az ő nevében könyörög, az ő nevében osztogatja az élet kenyerét.
OLVASMÁNY Zak 12, 10-11; 13, 1
Zakariás képekben egy prófétai-királyi alakról beszél, akinek vértanúhalála gyászba borítja a várost és a népet, de ez egyúttal új élet kezdete is. A jövendölés minden bizonnyal utal az Izajásnál található "Jahve szolgájára", a Messiás előképére. János evangéliuma (18, 37) is ebben az értelemben idézi a szöveget Jézus keresztre feszítésével kapcsolatban.
OLVASMÁNY 2 Sám 12, 7-10. 13
Mózes óta a zsidó nép meggyőződéséhez tartozott az a tudat, hogy igazi uralkodója Isten. A szövetségben neki ígértek engedelmességet, ő pedig védelmet nyújtott nekik. A királynak is tartania kellett magát a törvényhez. A próféták mint Isten küldöttei őt is felelősségre vonhatták, ha megszegte a törvényt. Nátán próféta Dávidot inti bűnbánatra. Isten uralma elsősorban az erkölcsi rend fenntartását célozza.
OLVASMÁNY 1 Kir 17, 17-24
Illés próféta Mózes mellett az ószövetségi kor legkiemelkedőbb alakja, aki elszánt bátorsággal száll szembe a király és a nép bálványimádásával. Élete egészen Isten ügyének szolgálata volt, s ezért állandó üldöztetésnek volt kitéve. Lelki erejét és bizalmát Isten jelenlétének tudatából merítette. Imája azért nyert meghallgatást.
OLVASMÁNY Ez 34, 11-16
A próféta a fogság idején beszél arról, hogy a nép vezetői, pásztorai gonoszak voltak, azért jött a csapás: a nyáj szétszóródott a fogságban. De egyúttal eléjük tárja Isten irgalmát is, amely abban mutatkozik meg, hogy ő maga lesz népének pásztora. A gondoskodást kifejező képek jelzik a fogságból való szabadulást, a nemzeti és a vallásos élet helyreállítását, de egyben előképei a messiási ország kegyelmi javainak is. Krisztus később, valóban szellemi és kegyelmi értelemben alkalmazta magára ezt a jövendölést.
OLVASMÁNY Ter 14, 18-20
Isten kegyelme mindig működött a világban, s mindig voltak, akik annak hatása alatt felismerték az igaz Istent, a világ Teremtőjét. Melkizedek, Ábrahám kortársa is ennek a bizonyítéka. A két ember bizonyára ezen az alapon talált egymásra. Melkizedek papi szolgálata független volt a későbbi ároni papságtól, s már a Zsolt 109, 4 arra utal, hogy az eljövendő Messiás papsága az övének hasonlatossága lesz. A kenyér és a bor feláldozása is emlékeztet az Oltáriszentségre.
OLVASMÁNY Péld 8, 22-31
A szöveg kettős tanítást ad Istenről. Az egyik az, hogy az ő létéhez hozzátartozik a bölcsesség éppúgy, mint a szentség és a hatalom. A másik pedig az, hogy bölcsességének vetületét belevitte a teremtésbe. Nem ötlet szerint alkotta meg a világot, hanem örök terve szerint. A világban felismerhető ez az isteni elgondolás, különösen akkor, ha az üdvösség történetét is figyelembe vesszük. Abban kifejezésre jut, hogy a világ egyúttal Isten szeretetének tárgya.
OLVASMÁNY ApCsel 2, 1-11
A Szentlélek eljövetelével teljesedett a prófétai jövendölés és Jézus ígérete. Külső jelként a nyelvek adományát hozta, aminek az a jelentése, hogy az Egyház küldetést kap minden néphez és nyelvhez az evangélium hirdetésére. Ez végső fokon Isten megdicsőítése lesz. A lángnyelvek jelképezik a Lélek tisztító és lelkesítő erejét, a viharos szélzúgás pedig emlékeztet a Sinai teofániára. Itt most életbe lép az új szövetség, amely már belülről hatja át az embert, ezért nem kőtáblára kell írni.
OLVASMÁNY Ter 11, 1-9
Az ember magában hordozza az indíttatást, hogy a hatalmat és a hírnevet minden eszközzel keresse. A Biblia ezt szemlélteti a bábeli torony építésével. Bábelben látható volt Marduk isten temploma hétemeletes tornyával, s a bálványimádás az igaz Isten megtagadása volt. Az ember azonban végül is tehetetlen Istennel szemben, hiszen a gonoszságban sem tud összefogni. A bábeli nyelvzavar ellentéte a Szentlélek adományának, amely arra képesít, hogy minden nyelven hirdessük Isten dicsőségét.