A szentmise olvasmányai "C" liturgikus évben
OLVASMÁNY ApCsel 7, 55-60
Az első vértanú történetében Jézus jelet akart adni Egyházának. Ő az Atya jobbján van, és mindig kész arra, hogy övéinek segítségére siessen. Ő ad erőt a tanúságtételre, az evangélium hirdetésére és a hűség kifejezésére. Legnagyobb kegyelme az, hogy lehetővé teszi számunkra erényeinek követését, a megbocsátást és az ellenségért való imát.
OLVASMÁNY ApCsel 1, 1-11
Lukács Jézus mennybemenetelét úgy írja le, mint a hit tárgyát. Az apostolok csak azt tapasztalják meg, hogy Jézus megjelenik és felemelkedik, a többi már az angyali közlésbe tartozik. Az ószövetségi teofániáknál a felhő egyszerre jelzi Isten közelségét és rejtettségét. A leírás állítja, hogy teljesedett a jövendölés, amely szerint a Messiás helyet foglal Isten jobbján. Külön hangsúly van azon is, hogy megígéri a Szentlelket, mint felülről jövő erőt, aki majd vezeti az Egyház tanúskodását.
OLVASMÁNY ApCsel 15, 1-2. 22-29
Amikor a pogányok beléptek az Egyházba, szükségszerűen felmerült a kérdés, hogy nekik is meg kell-e tartamok az ószövetségi törvényt, vagy elég-e az üdvösségre a Krisztusba vetett hit. Pál apostol következetesen hirdeti az Isten gyermekeinek szabadságát, s azért ő nem kötelezi a megtért pogányokat a régi teher hordozására. Így döntött az apostoli zsinat is, legföljebb azt kérte a megtért pogányoktól, hogy a békés egybeolvadás céljából legyenek tekintettel egyes zsidó hagyományokra. Az Egyház így tárta ki kapuját minden nép előtt.
OLVASMÁNY ApCsel 14, 21 b-27
Az apostolok a Szentlélek irányítása alatt állottak. Nem mechanikusan, hanem úgy, hogy megkapták a bölcsesség, az okosság és a lelki erő kegyelmét. Ezért tudnak ilyen intelmeket adni a hívőknek: Hűségesen tartsanak ki a hitben a nehézségek között is, hiszen sok megpróbáltatás árán kell belépnünk az Isten országába. Tanúságot kell tennünk kipróbáltságunkról. Az ima és a böjt szükséges az elöljáróknak és a hívőknek egyaránt, hogy kiesdjék Isten segítségét.
OLVASMÁNY ApCsel 13, 14. 43-52
Az apostolok hűek ahhoz az üdvtörténeti tényhez, hogy a Megváltóra vonatkozó ígéreteket a zsidó nép hordozta, azért a teljesedésről szóló hírt először nekik kellett felajánlani. Pál is ezt teszi, de a nemzeti szűkkeblűség nem ejti hatalmába. Következetesen hirdeti, hogy Jézus nem nemzeti messiás, hanem a világ Megváltója, ezért a pogányokat nem lehet az örömhírből kizárni. Az Isten országa éppen akkor terjed, amikor az emberek akadályt gördítenek útjába.
OLVASMÁNY ApCsel 5, 27b-32. 40b-41
Az Egyház elindulásában mint magban ott van a későbbi egész kibontakozás. Az apostoloknak Krisztus feltámadásáról kell tanúskodniok, de nem elméletileg és nem úgy, mint valamilyen érdekes eseményről, hanem olyan titokról, amelyben Isten felajánlja az embernek a bűnbocsánatot és az üdvösséget. Jézus így válaszolt a világ bűnére, amely az ő felfeszítésében érte el csúcspontját. Az Egyháznak mindig ez a tanúskodás lesz a küldetése.
OLVASMÁNY Iz 7, 10-14; 8, 10
Isten a hitetlen királynak a próféta által a remény jelét kínálja fel, amikor a várost és a népet az ellenség fenyegeti. Az üdvtörténeti előkép betű szerinti tartalma az, hogy a Dávid házából való királyi családban gyermek születik, s ezzel Isten biztosítja a jövőt, s kimutatja hűségét a Dávidnak adott ígérethez. Később Isten a Messiást is az emberek hitetlensége ellenére küldi el. Születése csodálatos lesz, s megvalósul benne az Emmanuel-gondolat: velünk az Isten. Jelenléte marad a legnagyobb vigasztalás.
OLVASMÁNY ApCsel 5, 12-16
Az apostolok Jeruzsálemben szervezték meg az első egyházi közösséget. Krisztus karizmatikus erővel ruházta fel őket, főleg Pétert, ezért tevékenységük nyomán a hívők csoportja egyre növekedett. Péter tekintélye akkora, hogy a betegek attól is gyógyulást várnak, ha az utcán árnyéka rájuk vetődik. De az apostolok csak közvetítőknek, az ige szolgáinak tartják magukat. A hitnek Krisztusra kell irányulni, nem az egyházi intézményre.
OLVASMÁNY ApCsel 2, 14. 22-33
Péter pünkösdi beszédének igazi tartalma a Jézus feltámadásáról való tanúskodás. A Szentlélek elküldése is annak bizonyítéka, hogy ő él és az Atyánál van. A Szentlélek megvilágosító hatása alatt megértik a régi jövendöléseket is. Itt Péter a 16. (15.) zsoltárt magyarázza. Azután azt is megértik, hogy Jézus élete olyan volt, amelyet a sír nem nyelhetett el. Igazában földi működése közben is lélekben az Atyánál volt
OLVASMÁNY ApCsel 10, 34a. 37-43
Péter a megtért pogányok előtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Az apostolokat az ószövetségi jövendöléseken és az üres síron kívül a megjelenések győzték meg a természetfölötti eseményről. Jézus élő valóságában mutatkozott meg előttük (vele együtt ettek!), de azt is igazolta, hogy már megdicsőült, az Atyánál van és hatalommal rendelkezik. Őt mint embert az Atya ereje támasztotta fel, s hatalmat adott neki, hogy ő legyen majd az élők és holtak bírája.