A szentmise olvasmányai "C" liturgikus évben
Hosszabb forma:
1. OLVASMÁNY Mózes első könyvéből Ter 1, 1-2, 2
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Isten szólt: ,,Legyen világosság'', és meglett a világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt: ,,A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között.'' Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lett és reggel: második nap.
OLVASMÁNY Iz 52, 13-53, 12
A Jahve szolgájáról szóló négy ének bejelentéseket tesz Istennek arról a titokzatos küldöttéről, aki a nép és az emberiség bűneit hordozza, akit megvetnek, akit a fájdalmak emberének lehet nevezni. Olyan lesz, mint ha Isten verte volna meg, pedig csak bűneinkért vállalta a büntetést Isten kedvét találta a szolga engedelmességében, elfogadta engesztelő áldozatát, ezért szenvedésének meglesz a gyümölcse. Az apostoli Egyház ennek a jövendölésnek a fényében értelmezte Jézus szenvedését.
OLVASMÁNY Kiv 12, 1-8. 11-14
A húsvéti bárány feláldozása Jézus áldozatának előképe. Ahogy annak vére Egyiptomban távoltartotta a csapást a választott néptől, úgy hozott Jézus vére szabadulást a bűntől. Az ószövetségi áldozat évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt, hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg.
OLVASMÁNY Iz 61, 1-3a. 6a. 8b-9
Már a próféták is tudatában voltak annak, hogy küldetésüket Isten lelke irányítja, ezért tudták a földi életet kapcsolatba hozni Istennel: az ő vigasztalását és figyelmeztetését közvetítették. Kinyilvánították azt is, hogy Isten megjutalmazza a hűséget és az engedelmességet. Összefoglalólap azt mondhatjuk, hogy a próféták Isten lelkének segítségével rányomták a szentség jellegét népük életére. Ebben előképei Krisztusnak, aki az egész emberiség életét megszentelte.
OLVASMÁNY Iz 50, 4-7
A próféta "Jahve szolgájáról" beszél, a Messiás előképéről, akinek Isten fület adott, hogy hal ja meg szavát, és nyelvet, hogy a hitet hirdesse. Amikor ellenfelei ellene támadnak, szelíd marad, mert bízik Isten erejében és segítségében. Viselkedése engesztelés.
EVANGÉLIUM Lk 19, 28-40
Jézus az utolsó húsvétra megy Jeruzsálembe. Bevonulása diadalmenet, de útjának vége a keresztre feszítés és a feltámadás. Ő jól látja a jövőt, tudatosan vállalja a keresztutat, s ezzel meg akarja erősíteni tanítványait. A nép lelkesedése csodáinak szól. Ő már annyira igazolta magát, hogy a kövek szólalnának meg, ha az emberek hallgatnának. De azt is tudja, hogy ez a lelkesedés még nem igazi hit, hanem földies várakozás.
OLVASMÁNY 2 Sám 7, 4-5a. 12-14a. 16
Dávid király akkor kapja a messiási ígéretet, amikor templomot akar építeni. Ez a jövendölés szó szerint csak arra vonatkozik, hogy Dávid családjában az uralom megmarad, de az ószövetségi vallási közösség is felismerte, hogy az ,,örök uralom'' csak olyan valakié lehet, aki örökké él, s aki a hatalmat azért kapja, hogy Isten akaratát végrehajtsa vele. Dávid utódai között tehát ott lesz a Messiás, a világ megváltója. Számunkra a tanítás az, hogy Isten ura a történelemnek, s ezt az uralmat nem fogja kiadni kezéből.
OLVASMÁNY Iz 43, 16-21
A próféta azzal vigasztalja népét a fogságban, hogy Isten nemcsak régen vitt véghez nagy tetteket és mutatta meg erejét, hanem mindig hű marad a szövetséghez. Most is haza tudja vezetni őket, s jótéteménye úgy fog hatni, mint amikor a pusztaság esőt kap, és az élet színeit ölti magára. Az emberektől viszont azt kívánja, hogy emlékezzenek jótéteményeire és mutassanak hálát.
OLVASMÁNY Józs 5, 9a. 10-12
Izrael népének, az Ígéret földje felé való vándorlása előképe volt az Egyház földi vándorlásának, amely az örök haza felé tart Isten megmutatta, hogy gondviselése kíséri népét. Gondoskodott ételükről, italukról, s megígérte, hogy az új haza bő termést hoz számukra, ha megtartják törvényeit. Az ünnepek arra valók voltak, hogy visszatekintsenek Isten nagy tetteire és erősítsék hitüket.
OLVASMÁNY Kiv 3, 1-8a. 13-15
A jelenet mondanivalója az, hogy Isten a kinyilatkoztatásban megismerteti magát velünk. Az ember szeretné tudni, hogy ki az Isten, mit akar velünk, miért teremtette a világot. Mózes küldetést kap, neki beszélnie kell Istenről, azért szeretné tudni a nevét. A válasz ez: Én vagyok, aki vagyok, illetve aki itt vagyok, aki mindig veletek vagyok. Igazában majd tetteimből ismeritek meg, hogy ki vagyok, mert kísérni, vezetni foglak benneteket. Az egész üdvtörténet Isten kinyilatkozása.