A szentmise olvasmányai "A" liturgikus évben
OLVASMÁNY 1 Krón 15, 3–4. 15-16. 16, 1–2
A szövetség ládája Mózes korából származott. A szent sátorban őrizték és benne volt a törvény két kőtáblája. Úgy szerepeli mint Isten jelenlétének jelképe s az istentisztelet középpontja, azért viteti Dávid nagy ünnepséggel Jeruzsálembe. Majd Salamon a templomban helyezi el. Amikor a babiloniak lerombolták a templomod a láda is elveszett. Attól kezdve Isten jelenlétét a templom és Jeruzsálem jelképezte. Az Újszövetségben Isten jelenlétének különös eszköze lett Mária, hiszen rajta keresztül történt a megtestesülés. Mária minden kiváltsága abból fakad, hogy ő az emberré lett Isten anyja.
OLVASMÁNY 1 Kir 19, 9a. 11-13a
A próféták is törékeny emberek voltak, elfáradtak a munkában, az üldöztetésben és az emberek érdektelenségének láttán. Illés is úgy gondolja, hogy már nincs mit keresnie az emberek között, azért a pusztába menekül. Isten látomásban adja tudtára, hogy ő képes volna pusztító csodákat tenni: tűzzel, viharral, földrengéssel félemlíthetné meg az embereket, de nem ez a szándéka. A lágy esti szellőben, a türelem hangján akar velük beszélni, hogy térjenek meg.
(Ha ez az ünnep nem esik vasárnapra, akkor az evangélium előtt csak az egyiket olvassuk az alábbi két olvasmány közül.)
OLVASMÁNY Dán 7, 9-10. 13-14
Az ószövetségi jövendölések az e jövendő Messiást képekben mutatják be. Dániel jövendölése kiemelkedő helyet foglal el, mert Jézus maga is többször utalt rá, és innen vette az "Emberfia" nevet. Dániel idejében a keleti nagy birodalmak váltogatták egymást. Ezzel szemben a próféta rámutat annak az örök hatalmára, aki az "Idők Öregjétől"; vagyis az Örökkévalótól kapja a megbízatást az uralomra és az ítéletre.
OLVASMÁNY Iz 55, 1-3
A próféta felhívása hasonlít Jézusnak a lakomáról szóló példabeszédéhez. Isten a kegyelmét a mindennapi ételhez és italhoz teszi hasonlóvá. A felhívás a babiloni fogság idején hangzott el, s benne van az az igazság is, hogy csak az élő Isten tudja a lélek igényeit kielégíteni. A bálványoknál és a föld javaiban hiába keressük ezt a boldogságot.
OLVASMÁNY 1 Kir 3. 5. 7-12
A történet tanúsítja, hogy akinek Isten küldetést ad, annak megadja a kellő segítséget is hozzá. Salamon bölcsessége már abban jelentkezik, hogy kellő okosságot kér Istentől népe vezetéséhez. Szószerint fogékony szívet kér, hogy megértse Isten akaratát, legyen benne engedelmesség annak telesítésére, és hogy a jót a rossztól meg tudja különböztetni. Mivel ez a lelkülete, Isten azzal jutalmazza, hogy megadja neki a gazdagságot, a hírnevet és a hosszú életet is.
OLVASMÁNY Bölcs 12, 13. 16-19
Az ószövetségi üdvrend eseményei is elmélyítették Isten ismeretét. A bölcsességi irodalom már mély meglátásokhoz jutott. Itt három gondolattal találkozunk: Mivel Isten mindennek az ura, azért mindent kímélettel kezel, mint sajátját. Erejét csak akkor mutatja meg, ha nem hisznek hatalmában. Bár hatalom van a kezében, mégis irgalmas az emberhez, vagyis hatalmát boldogításra használja.
OLVASMÁNY Iz 55, 10-11
Isten szavának nemcsak jelentése van, hanem ereje is: végrehajtja, amit tartalmaz. Ez vonatkozik mind az ígéretekre, mind az ítélet szavaira. Az eső és a hó hasonlata azt jelenti, hogy Isten szava elsősorban áldást hoz, életet fakaszt. Gazdagabbá, tartalmasabbá teszi az életet. Hitet, reményt ébreszt, szeretetre hangol, s csak annak számára válik ítéletté, aki ellene szegül vagy kiforgatja értelmét.
OLVASMÁNY Zak 9, 9-10
A próféták mindig igyekeztek helyes útra terelni a nép messiásvárását, hiszen az emberek a földi megpróbáltatások idején szívesen gondoltak politikai szabadítóra, aki jólétet és gondtalan életet biztosít. Itt a próféta arra figyelmeztet, hogy a Messiás a szelídség hatalmával érkezik, nem katonai erővel, s elsősorban a lélek békéjét hozza. Uralma így is kiterjed az egész világra.
OLVASMÁNY Szof 3, 14-18
A próféta vigasztalja népét (Sion leányát), hogy Isten a fenyítés után újra visszafogadja őket szeretetébe: közöttük lakik, erősíti őket, bizalmat önt beléjük és irányítja sorsukat. Istennek ez a jelenléte elérte végleges formáját a Fiú emberré levésében. Az isteni személy elkötelezte magát nekünk és üdvösséget szerzett. Mária őt hordozta és őt adta a világnak. A megtestesülésben az egész emberiség megkapta a biztosítékod hogy részesei lehetünk istenségének, ahogy ő részese lett emberségünknek. Amennyiben "a hit által Krisztus lakik a szívünkben" (Ef 3, 17), annyiban Mária igazi előképe minden hívőnek. Az ő lelkületével kell Krisztust hordozni és hozzá hasonlóvá válni.
OLVASMÁNY ApCsel 12, 1-11
Heródes Agrippa 41–44. években uralkodott Judea és Szamaria felett, a rómaiak kegyéből. A zsidók rokonszenvét azzal akarta megszerezni, hogy a keresztények ellen fordult Jakab apostol vértanúságát a szöveg csak megemlíti, de Péter fogságáról úgy beszél, mint az Egyház nagy eseményéről. Az egész közösség imádkozik szabadulásáért, mert személyében valahogy az egész közösség sorsát látják. Szabadulásának leírásában pedig azt akarta érzékeltetni, hogy Isten jelen van Egyházában természetfeletti segítségével, minta hogy az ószövetségi üdvrendet is irányította. A történet az ima erejére is rámutat.