A szentmise olvasmányai "A" liturgikus évben
OLVASMÁNY ApCsel 2, 14. 22-28
Péter pünkösdi beszédének igazi tartalma a Jézus feltámadásáról szóló tanúskodás. A Szentlélek elküldése is annak bizonyítéka, hogy ő él és az Atyánál van. A Szentlélek megvilágosító hatása alatt az apostolok megértik a régi jövendöléseket is. Itt Péter a 16-ik zsoltárt magyarázza. Ennek hatása alatt látják, hogy Jézusnak, az igaznak az élete olyan volt, hogy azt a sír nem nyelhette el. Igazában földi működése közben is Atyjával volt.
OLVASMÁNY ApCsel 2, 42-47
Itt rövid leírást kapunk a jeruzsálemi keresztény közösség életérői s a szerző az Egyház eszményi képét vázolja fel. Az összetartó erő az apostolok tanítása, illetve az abból fakadó hit továbbá az a tudat hogy az apostolokon keresztül a Krisztusra épült Egyház tagjai lettek, s ez jogot ad a kenyértöréshez, az áldozati lakomához és a közösségi imához. Bár még e járnak a jeruzsálemi templomba, de már fel lehet ismerni az önálló Egyházat.
OLVASMÁNY ApCsel 2, 14. 22-33
Péter pünkösdi beszédének igazi tartalma a Jézus feltámadásáról való tanúskodás. A Szentlélek elküldése is annak bizonyítéka, hogy ő él és az Atyánál van. A Szentlélek megvilágosító hatása alatt megértik a régi jövendöléseket is. Itt Péter a 16. (15.) zsoltárt magyarázza. Azután azt is megértik, hogy Jézus élete olyan volt, amelyet a sír nem nyelhetett el. Igazában földi működése közben is lélekben az Atyánál volt.
OLVASMÁNY ApCsel 10, 34a. 37-43
Péter a megtért pogányok előtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Az apostolokat az ószövetségi jövendöléseken és az üres síron kívül a megjelenések győzték meg a természetfölötti eseményről. Jézus élő valóságában mutatkozott meg előttük (vele együtt ettek!), de azt is igazolta, hogy már megdicsőült, az Atyánál van és hatalommal rendelkezik. Őt mint embert az Atya ereje támasztotta fel, s hatalmat adott neki, hogy ő legyen majd az élők és holtak bírája.
Hosszabb forma:
1. OLVASMÁNY Mózes első könyvéből Ter 1, 1-2, 2
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Isten szólt: ,,Legyen világosság'', és meglett a világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt: ,,A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között.'' Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lett és reggel: második nap.
OLVASMÁNY Iz 52, 13-53, 12
A Jahve szolgájáról szóló négy ének bejelentéseket tesz Istennek arról a titokzatos küldöttéről, aki a nép és az emberiség bűneit hordozza, akit megvetnek, akit a fájdalmak emberének lehet nevezni. Olyan lesz, mintha Isten verte volna meg, pedig csak bűneinkért vállalta a büntetést. Isten kedvét találta a szolga engedelmességében, elfogadta engesztelő áldozatát, ezért szenvedésének meglesz a gyümölcse. Az apostoli Egyház ennek a jövendölésnek a fényében értelmezte, Jézus szenvedését.
OLVASMÁNY Kiv 12, 1-8. 11-14
A húsvéti bárány feláldozása Jézus áldozatának előképe. Ahogy annak vére Egyiptomban távol tartotta a csapást a választott néptől, úgy hozott Jézus vére szabadulást a bűntől. Az ószövetségi áldozat évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt, hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg.
OLVASMÁNY Iz 61, 1-3a. 6a. 8b-9
Már a próféták is tudatában voltak annak, hogy küldetésüket Isten lelke irányítja, ezért tudták a földi életet kapcsolatba hozni Istennel: az ő vigasztalását és figyelmeztetését közvetítették. Kinyilvánították azt is, hogy Isten megjutalmazza a hűséget és az engedelmességet. Összefoglalótag azt mondhatjuk, hogy a próféták Isten lelkének segítségével rányomták a szentség jellegét népük életére. Ebben előképei Krisztusnak, aki az egész emberiség életét megszentelte.
OLVASMÁNY Iz 50, 4-7
A próféta, "Jahve szolgájáról" beszél, a Messiás előképéről. Akinek Isten fület adott, hogy hal ja meg szavát, és nyelvet, hogy a hitet hirdesse. Amikor ellenfelei ellene támadnak, szelíd marad, mert bízik Isten erejében és segítségében. Viselkedése engesztelés.
EVANGÉLIUM Mt 21, 1-11
Az ünnepélyes bevonulásról mind a négy evangélista megemlékezik. Márk szerényen elsorolja az eseményeket. Máté ünnepélyesebb, ő már kitér a jövendölések teljesedésére. Fő téma a Zak 9, 9-re való hivatkozás. Jézus úgy jön, mint a béke királya, nem mint politikai szabadító. Ő Dávid ,fia, aki az Úr nevében jön, tehát Isten országának kegyelmeit hozza. A tömeg lelkesedésében már benne van az Egyház hódolatának kifejezése is.