A szentmise olvasmányai "A" liturgikus évben
OLVASMÁNY Sir 15, 15-20
Az ószövetségi bölcs két tévedést cáfol. Az egyik az, hogy a bűnt nem lehet elkerülni, hiszen Isten maga felelős érte, mert ilyennek teremtette az embert, a másik pedig az, hogy Isten nem törődik az emberrel és bűneit sem ismeri. De csak azok beszélnek így, akik sem az igaz Istent nem ismerik, sem az embert. Isten nem tagadja meg teremtményét, hanem célhoz akarja vezetni, s az embert olyannak teremtette, hogy választhat a jó és a rossz között, s ezért felelős is tetteiért.
OLVASMÁNY Iz 58, 7-10
Már az ószövetségi Szentírás szövegei mutatják, hogy az Isten iránt való engedelmességet és tiszteletet csak az emberi kötelességek teljesítésével lehet bizonyítani. Istent nem lehet imádsággal és böjttel megvesztegetni, ha az emberekkel szemben igazságtalanok vagyunk. Az ő akarata elsősorban az, hogy gyakoroljuk a szeretetet, segítsünk a rászorulókon, s akkor jogunk lesz ahhoz, hogy kérjük segítségét saját ügyeinkben is.
OLVASMÁNY Szof 2, 3; 3, 12-13
Az ószövetségi nép körében is voltak elbizakodott és hatalmaskodó emberek. A próféta tudja, hogy Isten ítéletet tart, ezért bátorítja az egyszerűeket és szegényeket, hogy támaszkodjanak Isten gondviselésére és nála keressenek menedéket. A történelem viharaiban az ilyen szent maradék menti át Isten ígéreteit, s ők mindig a jövő biztosítékai. Jézus is a lelki szegényeket, a szelídeket, az egyszerű szívűeket mondta boldognak.
OLVASMÁNY Iz 8, 23b-9, 3
A próféta egy történeti eseményből indul ki. Kr. e. 732-ben Izrael földjének északi részét, Zabulon és Neftali földjét az asszírok elfoglalták és a lakosságot fogságba hurcolták. A próféta arról jövendöl, hogy Isten majd ezeken is megkönyörül és világosságot hoz azoknak, akik most sötétben vannak. Jézus itt, Galileában kezdte meg működését és Máté ebben a próféta jövendölésének teljesedését látja.
OLVASMÁNY Iz 49, 3. 5-6
Izajás könyvében a "Jahve szolgájáról" szóló énekek formailag ideális képet alkotnak Izraelről. De a kép Jézus Krisztusban lett valóság, mert ő teljesítette a választott nép küldetését, hogy az Isten országáról szóló igazságot hirdesse a világban. ő hozott szabadulást és üdvösséget nemcsak az ószövetségi népnek, hanem minden népnek. ő lett a világ világossága.
OLVASMÁNY Iz 42, 1-4; 6-7
A próféta a titokzatos alaknak, Jáhve szolgájának képében beszél a Messiásról, akinek küldetése minden néphez szól. Fülönös erénye az lesz, hogy reményt, bátorítást ad: a megrokkant nádat nem töri le, hanem felegyenesíti. Az apostolok még jobban hittek a győzelemben, mert tudták, hogy Jézus nem szolga, hanem a Fiú, aki az Atya elismerő nyilatkozatával indult el küldetésének teljesítésére.
OLVASMÁNY Iz 60, 1-6
Isten segítségének közeledését a próféta szívesen érzékelteti a világosság és a sötétség ellentétével. A világosságot Isten dicsőségének megjelenése árasztja. Az Ószövetségben ez a dicsőség (kabod) egyenlő Isten erejével, mindenhatóságával, világfelettiségével és irgalmával. A próféta először a fogságból való hazatérésben látja Isten dicsőségének kinyilvánulását, de ez már előképe a jövőbeli nagy tettének, amellyel a népeket összegyűjti a Messiás országába. A napkeleti bölcsek látogatása ehhez adja a bevezetést.
OLVASMÁNY Sir 24, 1-4; 12-16
Az ószövetségi szent író úgy látja, hogy Isten a törvényben a bölcsesség adományát adta népének, s az nem más, mint az ő örök bölcsességének megnyilatkozása. Az újszövetségi kinyilatkoztatás azonban már ebben a bölcsességben a Fiúnak, az Igének az előképét látta. Ô is közöttünk vett lakást és Istennek tetsző életre oktat bennünket.
OLVASMÁNY Szám 6, 22-27
Az évek fordulóján jó tudni, hogy Isten áldással fordul az ember felé. Áldását adta az ősszülőkre, Ábrahámban áldást ígért minden népnek, Krisztus is megáldotta tanítványait mennybemenetele előtt Az ó- és újszövetségi istentisztelet is áldással végződik, hogy Isten szándékát ébren tartsa bennünk.
OLVASMÁNY Sir 3, 3-7. 14-17a
Az ószövetségi bölcsességi irodalomnak megvolt a sajátos szemléleti módja. A kiindulás az, hogy a világ felett abszolút módon érvényesül Isten uralma. Annak elismerése adja meg a rendet, a békességet, az összhangot. De már felcsillan az a gondolat is, hogy a szeretet gyakorlása következményeiben áttöri a család kereteit, mert benne van Isten szolgálata is, s így ő jutalmazza meg a család összetartását és áldozatos lelkületét.