A szentmise olvasmányai "A" liturgikus évben
SZENTLECKE ApCsel 6, 8--10; 7, 54--59
Istvánt és a többi diakónust azok közül a zsidók közül választották ki, akik a szétszórtságból visszaköltöztek Jeruzsálembe, és inkább görögül beszéltek, mentarámul. Ezért voltak külön zsinagógáik is. Ők bizonyára a mózesi törvényt is nagyvonalúbban kezelték, s fogékonyabbak voltak Krisztus egyetemes tanítására. István ilyen értelemben hirdeti az evangéliumot, s ezzel vonja magára a gyűlöletet. A fôtanács elôtt azzal védekezik, hogy az evangélium a prófétai jövendölések teljesedése. Halálában viszont teljesen utánozza Krisztust, és megbocsát ellenségeinek.
OLVASMÁNY Iz 52, 7-10
A fogságban levô nép számára a béke és az öröm szózata az volt, hogy Isten királya marad népének, gondoskodik róla, vigasztalója lesz. De a próféta egyúttal távolabbra is tekint. a föld minden népe meglátja, hogy Istentôl közeledik az üdvösség. Isten úgy uralkodik, hogy magához emeli az embert, aki hittel elfogadja ôt.
OLVASMÁNY Iz 62, 11-12
Az üzenet Sion leányának, vagyis Jeruzsálem lakóinak szói: a fogság megszűnik, Isten felkarolja újra népét. De a babiloni fogságból való szabadulás egy végleges nagy esemény elôképe. Az ilyen kifejezések, hogy "szent népnek", "az Úr megváltottjainak" hívják őket, mutatják, hogy a próféta egy másik, lelki szabadulásra gondol.
OLVASMÁNY Iz 9, 1-3. 5-6
A próféta jelképekben jövendöl a Messiásról. Három képet használ: a sötétben levôknek világosságot hoz, örömre hangol, mint jó aratáskor, és megszabadít a szolgaságtól, mert leveszi a terhet és eltöri a felügyelôk botját Azért teheti meg, mert a vállán hatalom van, isteni erôt hordoz, s ô a béke fejedelme. Krisztus valóban meghozta a hit világosságát, a szeretet örömét és kiszabadított a bűn szolgaságából.
OLVASMÁNY Iz 62, 1-5
A próféta arra tanít, hogy Isten adományait meg kell látni és tudni kell neki örülni. A történeti eseményeket, a fogságból való hazatérést és a békés élet felvirágzását már olyan szellemi távlatban írja le, hogy felismerjük benne a messiási ország kegyelmi kiáradásának előképét. Isten valóban új nevet adott, hiszen gyermekeinek hív, és nem vagyunk elhagyottak, mert Jézus Krisztusban Isten hozzá kötötte magát életünkhöz, Egyházával pedig létrehozta a jegyesi kapcsolatot. A kegyelem kiáradásán érzett öröm mindig lendületet ad életünknek.
OLVASMÁNY Iz 7, 10-14
Isten a próféta által a hitetlen királynak a remény jelét ajánlja fel, amikor a várost és a népet az ellenség fenyegeti. Az üdvtörténeti előkép betű szerinti tartalma az, hogy a Dávid házából való királyi házban gyermek születik, s ezzel Isten biztosítja a jövőt, és kimutatja hűségét a Dávidnak adott ígérethez. Később a Messiást is az emberek hitetlensége ellenére küldi el. Születése csodálatos lesz, s megvalósul benne az Emmanuel gondolata Isten velünk van. Jelenléte marad a legnagyobb vigasztalás.
OLVASMÁNY Iz 35, 1-6a. 10
A próféta Isten országának kegyelmi kiáradását a természet pompájával festi meg. A sivatagi táj helyét elfoglalja a virágzó mező és a zöld erdő. Az ember földi bajait az örök élet végleg meggyógyítja. Isten életet és örömet ígér, azért lehet benne reménykedni.
OLVASMÁNY Ter 3, 9--15. 20
A bűnbeesésről szóló kinyilatkoztatás elénk tárja azt az igazságot, hogy Isten az embert természetfeletti segítséggel indította útjára, de egyúttal engedelmességet is követelt tőle, mint erkölcsi lénytől. Az ember .függetleníteni akarta magát, s bűnös tettével kizárta magát a kegyelmi rendből. Ez az elveszett paradicsom. Isten azonban nem vonta meg gondviselését. Ígéretet tett, hogy az asszony ivadéka győz a gonoszság felett. Éva előképe annak az asszonynak, aki Fiával együtt győzni fog. Ebből olvasta ki az Egyház Mária kiváltságát.
OLVASMÁNY Iz 11, 1-10
A próféta úgy beszél a Messiásról, mint akit az Isten lelke irányít. Viselkedését, szavait, tetteit áthatja a bölcsesség, az okosság, az erő és az Isten előtti hódolat. A szellem felsőbbrendűsége mutatkozik meg benne. Isten országának lelki békéjét a paradicsomkert külső békéjével szemlélteti a próféta. Ez a Messiás az embereket is lelki emberekké tudja tenni.
OLVASMÁNY Iz 2, 1-5
A próféta nehéz időkben szól népéhez, amikor az egész nemzeti lét veszélyben forog és sokan kételkednek, hogy Isten megtartja-e a szövetségbe foglalt ígéretét. A próféta azt mondja, hogy Isten ígérete a végső időkre is érvényes. Sion hegye itt előképe Isten uralmának. A kinyilatkoztatás túl fog terjedni az ószövetségi népen. Áthatja a világ népeit, és meghozza nekik az üdvösség békéjének ígéretét.